Szerző Téma: Rák és lélek  (Megtekintve 24701 alkalommal)

lilit

  • Vendég
Rák és lélek
« Dátum: 2011. 05 20. - 23:15:51 »
Kedves Fóumozók!
Új témát kezdek, hátha nem leszek kimoderálva.
Az én anyukám '98-ban halt meg, nyelőcsőrákkal kezdődött, majd többféle áttéttel folytatódott. Akkor is eü.-ben voltam, és azóta figyelem a rákbetegeket, egyáltalán a betegeket, mert szeretném tudni, ki gyógyul és ki nem. Akkortájt ismerkedtem a természetgyógyászattal, és anno azt láttam, hogy sok csodamódszer van, ami ha igaz lenne, már nem lenne beteg ember a földön. Viszont a módszerek jók, csak nem minden mindenkinek.

 És: amiért végül is irok: hogy én azt figyeltem meg, (innen kivülről) hogy a kutya a lélekben van elásva.

A lélek viszont nem egyszerű dolog, nem adja meg magát egy egyszerű "mi bánt?" kérdésre. Az anyukám például - szerintem - abba halt bele, hogy soha egy pillanatra sem élhette azt az életet, amit szeretett volna (de, ez néha leheteséges). Ebből a helyzetből ő - illetve a tudatalattija inkább - csak ezt az egy kiutat ismerte. De ha valaki megkérdezte volna tőle, hogy mi bántja, valószínűleg nem ezt mondja....

Most egy nagybátyám haldoklik egy klinikán sajnos nyirokrákban. Amikor felvetettem neki ezt a lélek-kérdést, kifakadt: "a fiam keseríti meg az életem már 15 éve!" Sírt. A szegény gyerek amúgy csak annyit tett, hogy nem felelet meg az elvárásoknak. Ha egy apa ezt nem tudja elviselni, abból talán betegség lehet.

Szóval innen a pálya széléről én legszivesebben azt tanácsolnám minden betegséggel küzdőnek, hogy vegyen egy nagy levegőt, és nézzen bele a lelkébe. Pláne oda, ahova egyáltalán nem akar benézni.

Itt van például ez is (semmi közöm nincs hozzá, csak olvastam a könyvet):
http://www.belso-utazas.hu/tanfolyamok.html
és az agykontroll, de egy végletekig öszinte napló is jó lehet. Meg a kineziológus, de csak az, amelyik mindent ki mer mondani.
És ott vannak a "betegség-jelentése" könyvek, ahol ami a legelütőbbnek vagy nem ránkillőnek tűnik, az a leggyanúsabb megállapítás.
nem tudom, hogy próbálkozott-e valaki ilyesmivel?
Legszivesebben mondanék még pár olyan módszert, ami szerintem nagyon hasznos, de ezek a módszerek sajnos nagyon fel tudják zaklatni az embereket , csak a legbátrabbak mennek neki....


Nikolett

  • Vendég
Re:Rák és lélek
« Válasz #2 Dátum: 2011. 06 28. - 10:43:40 »
Kedves lilit !

Teljes mértékben igazad van , vannak élethelyzetek , amikor az ember kifordul önmagából , stresszes , feszült ,  " egészséges " életmód , a kérdés az , hogy a szervezete MEDDIG BÍRJA !?!
Minden betegség - ami nem veleszületett - lelki eredetű , csak az igazság mindig fáj.

Jó egészséget , a munkádhoz pedig kitartást kívánok

Katybee

  • Vendég
Re:Rák és lélek
« Válasz #3 Dátum: 2012. 01 25. - 22:14:16 »
Kedves lilit !

Nekem az Édesapám halt meg 1998. Hirtelen, minden különösebb előjel nélkül. 74 éves volt. Hosszú ideig bántott, hogy nem voltam mellette, nem tudtam segíteni...
Azóta is azt gondolom, hogy ha adódott volna lehetőség, hogy segítsek neki....talán lett volna még pár éve az akkor még csak a pocakomban megbújó unokájával. Nagyon várta őt.
Novemberben Édesanyám megcsúszott a lépcsőn, és eltörött a válla. Azóta jöttek a különböző feltételezések elő. Azonban, bár benne volt a pakliban, de a múlt héten diagnosztizáltak nála csontdaganatot. A héten már kemoterápiára kellett volna befeküdnie. Lemondta az időpontot. Azóta a kicsiny családunkban nagy fejtörés van... és csupa bizonytalanság. Mint említetted eddig is olvastunk és hittünk is abban, hogy minden betegség a lélekből fakad. Azt is olvastam, hogy orvossal gyógyíttatni... de személyesen kell a lélek jelzése szerinti problémát megoldani. A kettő után lesz az ember újra egészséges. Természetesen könnyű ezekben hinni, és e szerint élni, de nagy a felelősség, amikor az Édesanyjáról kell döntenie valakinek... hogyan tovább... mik az esélyek, mik a lehetséges gyógymódok, alternatív terápiák.
Van, hogy azt olvasom, hogy van aki kipróbált már mindent..., de újra és újra kiújul a rákja. Vagy egyszerűen csak hallani.., olvasni, hogy ezt és ezt tette, megváltoztatta a gondolatait.., és mire a következő vizsgálatra ment, már kisebb lett, vagy el is tűnt a daganat. Orvosok csodálják érte.
Természetesen miután eddig nem olvastam, és készültem fel a rákos megbetegedésre..., így most keresek, kutatok, olvasok. De dönteni nehéz. Dahlke könyvét már Édesanyám kezébe adtuk... most emészti a dolgokat. Azonban testvéremmel tanácstalanok vagyunk... Sajnos az orvosok nem mondtak semmit... milyen igazi kilátások vannak... a kemo 6 alkalomból állna, max 80%-os gyógyulási esélyekkel. Mint mi is a legjobb megoldást keresnénk. Sajnos az Édesanyánk elég földhöz ragadt.., és nem szívesen vallja be a belsejében zajló dolgokat. (biztos mi sem könnyítjük meg neki a dolgokat) Mindig erős, fiatalos, fitt embernek mutatja magát.., vigyáz az alakjára, és arra büszke, hogy 72 évesen is kettesével szedi a lábát a lépcsőn. Azt mondta, hogy dolgozik benne amit olvasott... de neki ezt nem könnyű "megemészteni" miután most szembesült vele,  hogy döntenie kell és változnia kell.. így aki régóta nehezen hoz meg döntéseket, halogat dolgokat... és magába zárja a bánatát, nyomasztó élethelyzeteit... most nagy fordulatra kellene hogy elszánja magát.
Úgy gondolom, hogy az ő korosztálya túl sokáig élt materialista közegben..
Kérnélek,hogy mint írtad, hogy még lenne néhány ötleted, hogyan kellene szembenézni a rákkal...illetve, hogy sok tapasztalatod van, amennyiben még olvasod a hozzászólásom, kérlek nyugodtan adj tanácsot, javaslatot.., hogyan lássunk neki.. , vagy, hogy ismersz-e, hallottál-e olyan orvosról, szakemberről, akivel lehet konzultálni a leletek alapján.., aki ad felvilágosítást, hogy milyen kilátások lennének, és mi az ami a tapasztalat szerint a csontrákot gyógyítja, vagy a kemoterápiát kiegészíti, vagy kiváltja.. és a legjobb gyógyulási feltételeket kínálja.. természetesen aki esetleg hisz is az alternatívákban... a lélek gyógyításában... (bár lehet, hogy ez így egy emberben nehéz megtalálni)
Köszönöm előre is jelentkezésed, és örülnék mindenkinek akinek tapasztalata van a lélek kezelésében.., és a csontrák (valószínű. hogy áttét) kezelésében, gyógyításában.

Miután hosszú ideje figyeled, és tapasztalod  a rákos gyógyulásokat.. így

szegedin

  • Fórumtag
  • *
  • Hozzászólások: 81
Re:Rák és lélek
« Válasz #4 Dátum: 2012. 01 30. - 18:55:54 »
Kedves Katybee, bar leveled nem nekem cimezted, kerlek engedd meg, hogy en is elmondjam velemenyemet. A lilit altal kajanlott könyveket en is tudom ajanlani, a masodik ingyen letölthetö, magam is olvastam, szinte teljesen megegyezik a Jose Silva fele agykontrollal. Ezzel kapcsolatban az interneten is kering egy video, ahol Dr. Domjan egy kolleganöje egyetemista fiaval keszitett interjut, akinek szinten csontrakja volt. Csak kitarto meditacioval tüntette el. Az elixir magazin mar hasnyalmirigyrak gyogyitasarol is beszamolt. Ha edesanyad inkabb racionalista, ajanlok meg egy könyvet, ahol mar kutatasok igazoljak a negativ gondolatok genmutaciot elösegitö hatasat ill. termeszetesen a pozitivak serkentö erejet.

http://http://www.boldog-gyermek.hu/konyv.html

Ez a könyv ram szemely szerint meg nagyobb hatast gyakorolt, mint az agykontroll, amit hasznaltunk edesapam halalaig, de a paciens akarata nelkül csak enyhitö hatasa van.

Olvass meg utana az Europaban sokat kritizalt Dr. Hamernek, tanai idöközben magyarul is megjelentek. A csontdaganat az önbecsüles, önbizalom megingasat jelzi. A problema megoldasaval megkezdödik a csontszövet felepitese.

Mindezek mellett, sajat velemenyem szerint nagyon fontos a 200%-os szemleletvaltas (ami edesapamnal mar csak tul kesön, az utolso honapokban kezdödött el), es az egeszseges etkezes, ill. hogy fennall-e a szervezet mergezettsege (edesapamnal rettenetes mertekü alkoholfogyasztas, ami az agyat megtamadta, igy a betegsegnek, föleg a sugar es kemo gyengitö hatasaval együtt szabad utat nyitott).

A leghatasosabb es legolcsobb meregtelenitö a mariatövisolaj, napi egy-ket kanal csodakat tesz a verkeppel es a majjal, meg mielött barmi draga kapszulakat megvenne az ember. A csontnal a magneziumot es a kalciumot is potolni kell.

Egy par alternativ modszer (pl.: Horvi-Enzimek) bizonyos kemoval együtt nem adhatok, ezert jobb elötte utanakerdezni, sokszor az orvosok nem javasoljak, es a termeszetgyogyasz igen.  A gyogygombakat es a zöld teat mindenkeppen javaslom, mivel bar nekem semmi szervi bajom, a verkepem csak ezzel lett tökeletes a sokk stressz ellenere.

En az utolso pillanatig remenykedtem, szerintem edesapam is (legalabbis a jelenletemben). Edesanyam a hiszterikus rohamaival pokolla tette az utolso honapokat, ilyen közegben az alternativ terapia ellenere 0% esely van a gyogyulasra. asz orvosok es az apolo szemelyzet flegmasaga szinten energiarablo, nagyon nagy lelekjelenlettel es hatarozottsaggal (vagy sok penzzel) lehet csak eredmenyeket elerni. Mintha az orvosok is a gyogyszercegek szerzödeseit es nem a hipokrateszi esküt irtak volna ala.

Edesanyadnak minden eshetösegre fel kell keszülnie, es megprobalni stressz nelkül a szamara fontos feladatokat (ha van ilyen lezaratlan ügy, megoldani, elvegezni. Szerintem, edesapam masodik betokosodott daganata ennek a feledatmegoldasnak volt köszönhetö. Sajnos a feladatot nem vegeztük el, hanem a masodik mütet es kemo mellett döntöttünk a felelem miatt. Persze ezt csak utolag tudja az ember. Nekünk nem adtak semmi eselyt, de ezt nem is mondtak el (melanoma, kesöbb agyattettel). Ha ezt utolag tudjuk, inkabb a kellemes együttlettel töltjük az idöt a korhaz helyett es felkeszülünk a varhatokra. Ezt tennem ma.

Edesapamnak nem volt kitartasa, a repalet 1 hetig csavarta,, tovabbra is akciofilmeket nezett komediak helyett. Edesanyam megtagadta a hazban 40 eve felhalmozott lomok eltakaritasat. Az alternativ gyogyszereket nagyjabol beszedte, de sajnos a sok mellekhatassal rendelkezö többit is. A vegen mar az orvosok sem tudtak mit szed, es szabad-e együtt.

Ezek a tapasztalataim, akarmilyen nehez is, higgádtan es felelem nelkül megprobalni dönteni, es hagyni edesanyadat dönteni, esetleg külsö segitseget (lelekgyogyaszt) hivni, en magam agykontrolloztam, igy sikerült talpra allnia a 3. agymütet utani benulasbol. Ill. egy gödöllöi gyogyasszal küldtünk meg energiat halala elött 2 hettel hihetlen hatassal, megha csak 2 napot is tett elviselhetöbbe.

Ha esetleg valamilyen szerröl van kerdesed, szivesen valaszolok, mert mi a fel szakirodalmat kiprobaltuk. Bitzos vagyok benne, hogy a fizikai erönletet ez javitotta fel ennyire, de a szellemnelkül nem megy, az mar feladta. Varom a jo hireket.

Döme

  • Fórumtag
  • *
  • Hozzászólások: 22
Re:Rák és lélek
« Válasz #5 Dátum: 2012. 10 04. - 11:18:36 »
T. Fórumtársak!

Miután egy másik témánál arra kaptam felszólítást, hogy olvassak vissza a fórumon, megtettem azt. Valóban találtam érdekes dolgokat  ;) , sőt, másik fórumról már ismerős nevekkel is találkoztam. Mégis ennek a topicnak örültem a legjobban, mert szerintem a topicnyitó ösztönösen a legjobb helyen kezdett el tapogatódzni!  Az itteni hozzászólók közül senkit nem ismerek, viszont mindjárt a témaindítóban fantasztikus gondolatokat találtam:
...amiért végül is irok: hogy én azt figyeltem meg, (innen kivülről) hogy a kutya a lélekben van elásva. A lélek viszont nem egyszerű dolog, nem adja meg magát egy egyszerű "mi bánt?" kérdésre...
Szóval innen a pálya széléről én legszivesebben azt tanácsolnám minden betegséggel küzdőnek, hogy vegyen egy nagy levegőt, és nézzen bele a lelkébe. Pláne oda, ahova egyáltalán nem akar benézni...
Nagyon örülök annak, hogy ezeket a gondolatokat valaki így szavakba öntötte!  Ez inspirál arra (noha eredetileg nem akartam), hogy egy kicsit tovább fűzzem őket, részint bizonyos forrás alapján, részint egy kicsit a saját kútfőmből.

Létezik egy olyan, hivatalosan jelenleg el nem fogadott (de talán egyszer majd az lesz?!) összefüggésrendszer, amely pontosan a fenti okokra vezeti vissza a rákot! A nevét nem írom le, hiszen itt a fórumon is többszöt utaltak már rá mások. Első körben nem is ez a lényeg, hanem maga a mondanivaló! Mégpedig:
A rák keletkezésének kell(ett) legyen valamikor korábban egy olyan előzménye, ami az érintett szempontjából egy hatalmas lelki megrázkódtatás. Ez a lelki megrázkódtatás egy olyan belső feszültséget indít el, ami sokszor álomtalansággal, étvágytalansággal jár együtt (különösen a történés utáni első időben). Az is jellemző rá, hogy az érintett magányosan éli meg, nem beszél róla, mintegy magába fojtja azt. (Talán épp’ ezért vagyunk hajlamosak sokszor azt mondani, úgy tenni, hogy „áááá, velem nem történt semmi ilyesmi, nincs nekem semmi bajom…” .)  Egy ilyen (szinte akár a tudat alá besöpört) lelki feszültség aztán hosszú ideig megmaradhat, miközben kifejti „áldásos” tevékenységét, amely aztán a test valamelyik részén is megmutatkozik. Ilyen lelki feszültség lehet pl. a félelem, főleg, ha közben azt akarjuk mutatni, hogy mi strammak vagyunk, nem félünk!

Tehát figyelem! Hiába éltünk, élünk, úgymond józan, egészséges életet, ez nem garancia arra, hogy ilyen lelki megrázkódtatás nem történhet meg velünk!

És még valami! Olvastam valahol, hogy valaki azt a megfogalmazást sérelmezte, hogy ő maga okozta a rákot saját magának. Hát, ez szerintem sem a legjobb megfogalmazás, noha értem, hogy miért így próbálta láttatni a dolgokat a magyarázó valaki, de ezzel lehetőséget adott arra a félreértésre, hogy mindez tudatosan történt a rákban érintett részéről. Márpedig ilyesmiről szó sincs, ugyanis az a heves érzelmi megrázkódtatás, ill. maga a szituáció 'megélése', érzettartalma a tudatalattiból érkezik, legalábbis igen jelentős ráhatása van a tudatalattinak.

Végül saját példámat hoznám, rák vonatkozásban a megfelelő témánál írtam már róla, de a (megelőző) lelki vetülete most ide kívánkozik:
A rákom felfedezése előtt öt évvel olyan váratlan esemény ért, ami lelkileg alapjaiban rázott meg akkor, és ami miatt évekig búsultam magamban, és egyidejűleg átkoztam is magam, mert úgy éreztem, rajtam múlott, hogy a dolgok számomra ilyen szerencsétlenül alakultak. Gyakorlatilag életem legnagyobb baklövése következményének tartottam a dolgot! És eközben kifelé igyekeztem úgy mutatni, mintha semmi sem történt volna, néha, nagyon ritkán megeresztett egy-egy sóhajon kívül szinte semmit sem érzékeltettem a környezetemmel.
Bizonyítani persze nem tudom, hogy mindez összefüggésben áll a rákommal, csak azt tudom, hogy amikor a fent említett összefüggésrendszerről tudomást szereztem, és ezután kibogoztam belőle a saját esetemre vonatkozó képletet, szinte megdöbbentem, mert a képletbe behelyettesítve a végeredményt (a rákot), kijött az a bizonyos (lelki) előzmény, amiről tudtam ugyan, hogy létezik, de álmomban sem gondoltam volna, hogy összefügghet a kettő!

T. Fórumtársak, a képlet, ill. a képletek persze ennél cizelláltabbak, most egyszerűsítettem a lényegre törekvés kedvéért. A fentieket inkább gondolatébresztőnek szántam, ha már a rákkal kapcsolatban is oly’ gyakran felemlítődik az egészséges életmód, ill. ennek ellentéteként a stressz, talán érdemes kicsit árnyalni a kérdést, hogy hogyan is függhet össze lelkiállapotunk a rákkal?! Mindez pedig pont illeszkedik a topic témájához.

Üdvözlettel: Cs.Tamás (~Döme)
« Utoljára szerkesztve: 2013. 01 02. - 11:29:35 írta Döme »
Mielőtt reflexből falhoz állítanál, kérlek adj egy esélyt annak, hátha igazat mondok..!

Döme

  • Fórumtag
  • *
  • Hozzászólások: 22
Re:Rák és lélek
« Válasz #6 Dátum: 2012. 12 28. - 19:27:57 »
Hererák témánál tett hozzászólásomat szeretném itt folytatni.

 T. ’Soká’ ,
  ahelyett hogy cáfolni, vagy megerősíteni igyekeznék az általad felvetett lehetőséget, inkább az elhatározásom előzményeiről írnék.
 Arra nem tudok pontosan visszaemlékezni, hogy gyerekkori elhatározásom pontosan mikor született, de arra igen, hogy 17 éves koromban már készen volt. Akkoriban ugyanis találtam egy kinövést a lábszáramon a sípcsontomnál, amivel kapcsolatban meg voltam győződve, hogy az csontrák! Valószínűleg nem az volt, de most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy akkor az égadta világon senkinek nem szóltam erről a kinövésről  -hogy is ne, még orvoshoz cipeltek volna!- , de onnantól kezdve egyfajta lelki „kómában” éltem a mindennapjaimat, abban a szinte biztos tudatban, hogy már az érettségit sem fogom megérni… Hogy ez hány hétig, vagy esetleg hónapig tartott, arra már nem emlékszem. Később meggyőztem magam, hogy valószínűleg mégsem csontrákról van szó, és akkor szinte az egész világ kivirult a bennsőmben.
 Mint írtam, az elhatározásom megszületését illetően (tudniillik, hogy soha nem vetem alá magam a rák esetén szokásos protokolláris eljárásoknak!) a „mikor?” –ra már nem tudok visszaemlékezni, de a „miért?”-re annál inkább, hiszen abban azóta sem változott a véleményem. Szóval, az én szememben az nem gyógyítás, amikor a megbetegedett szervet egyszerűen kivágjuk, mondván, hogy a ’nagy egész’, maga a test, életben maradhasson! Ugyanúgy nem gyógyítás az én szememben az sem, hogy mérgezzük, sugarazzuk az egészségest is, csak azért, hogy pusztuljon, ami beteg! Nos, ez a szemlélet az én látásomban minden, csak nem gyógyítás! Sokkal inkább az önhitt és agresszív palástolása annak, hogy nem tudunk semmit az adott kérdésben.
 Egyébként is az a véleményem, hogy noha az emberiség valóban hatalmas felfedezéseket tett a tudományok terén, a kollektív önhittsége ehhez képest exponenciálisan növekedett! És ez a kollektív önhittség egyre kevésbé bírja elviselni, ha valamit nem tud, és talán épp’ ezért egyre vérmesebben, egyre agresszívebben reagál olyan helyzetekben, amikor mégis ezzel szembesül. Kicsit ennek a leképeződését látom visszaköszönni azokban a vitákban, amik a rákkal kapcsolatban szoktak kibontakozni sokszor, és ahol éppen a hivatalos oldal álláspontjának képviselői engedik meg maguknak azt a hangnemet, amit a veszett kutyák habzó szájú acsarkodásához tudok csak hasonlítani!
 A fentiek persze itt is csupán a személyes véleményemet tükrözik…
 
 És még valami a saját konkrét esetemmel kapcsolatban! Leírni könnyű volt, de átélni annál kevésbé a 2008-as nyaramat, amikor még sem az alternatív matériáról, sem a már említett összefüggésrendszerről nem volt tudomásom.
 De azért volt kapaszkodóm! Abban a kis (általában fekete) könyvben olvasható egy konkrét ígéret azt illetően, hogy miért vagyunk jogosultak akár csoda árán is meggyógyulni! Persze csak, ha hajlandóak vagyunk ebben hinni..! Hát, én ebben bizakodtam, és vártam a csodát! Azonban, hogy éppen melyik volt az erősebb, ez a bizakodás-e, vagy a pesszimizmus, az leginkább egy szinuszgörbéhez hasonlított a hangulatomat illetően…
 És, hogy végül mégsem csoda történt? Ebben egyrészt várjuk ki a végét, másrészt én úgy hittem, és hiszem ma is, hogy arra a bizonyos összefüggésrendszerre a Gondviselés hívta fel a figyelmemet. Lehet, hogy nem minden részletében igazak az ott leírtak, de a lényegét tekintve szerintem igen, és ha ez így van, akkor úgy érzem, többet kaptam ezáltal, mintha „egyszerűen” csoda történt volna!

  Ha pedig a hivatkozott összefüggésrendszerrel kapcsolatban mégis tévednék, akkor előre is bocsánatot kérek Mindenkitől…
Mielőtt reflexből falhoz állítanál, kérlek adj egy esélyt annak, hátha igazat mondok..!

Döme

  • Fórumtag
  • *
  • Hozzászólások: 22
Re:Rák és lélek
« Válasz #7 Dátum: 2013. 01 04. - 14:14:42 »
Nyitottak egy új témát a fórumon, ami szerintem ide is jól illeszkedik:

http://www.rakforum.hu/smf/index.php?topic=1287.0

(Hátha valaki azt a témakört nem olvassa...)
Mielőtt reflexből falhoz állítanál, kérlek adj egy esélyt annak, hátha igazat mondok..!