Haj kemoterápia után

[bahhama]

Sziasztok!

Kiváncsi vagyok, érdekel-e másokat is ez a téma. Az a tapasztalatom, hogy a rákgondozóban a haj növekedéséről illetve állapotáról való érdeklődést nem fogadják örömmel a túlterhelt orvosok és gyorsan le is rázzák az embert, ha erre vonatkozóan van kérdése. Pedig, ha túl vagyunk kemo- és sugárterápián és igyekszünk visszatérni a normál életbe, igenis nagyon fontos egy nőnek, hogy mi lesz a hajával. A legnyilvánvalóbb jele annak, hogy dolga volt / van ezzel a rettegett betegséggel.
Röviden a történetem: 2010 januárban volt mellműtétem, rosszindulatú csomót (2 cm-es) távolítottak el, egy nyirokcsomó volt érintett. 6 kemo és 25 sugártherápia következett, jelenleg hormonkezelést kapok 3 havonta depo-injekció és napi 2 tabl. Zitazonium. (hormonreceptor pozitivitás miatt) Egy éve véget ért a kemoterápia, a hajam azonban egyenlőre annyira ritka, hogy mindig vissza kell vágni, jelenleg is 1 cm-es, de a legnagyobb gond a ritkaságával van. Igy ez a haj nem vállalható, még mindig hordani kell a parókát, (már nagyon nehezemre esik). Az egyik orvos akit erről kérdeztem, annyit mondott, valóban erre az időre már dúsabb haj szokott nőni, talán a hormonkezelés befolyásolhatja negativan a növekedést. De arról nincs semmiféle adat, - mondta -,hogy aki hasonló kezelést kap, annak mindenkinek lassan nő-e a haja?
Ezért gondoltam, hogy ezen a fórumon próbálok keresni olyanokat, akiknek van tapasztalata ilyen téren, esetleg hasonló dilemmája van vagy volt.
Szivesen veszek minden hozzászólást ezügyben
bahhama

[anyez]

Szia!
Én is kaptam kemoterápiát, csontvelő transzplantáció miatt, még 2003-ban. És szintén kapok hormon kezelést, és azóta nekem is hasonló problémám van a hajammal. Voltam már hajgyógyásznál, de nem használt, küldött már el bőrgyógyász, és próbáltam már több szert is (bár nem az összeset), de eddig egyik sem segített. A kezelő orvosom is azt mondta, hogy majd visszanő és még erősebb is lesz.
Sikerült magoldást vagy valami választ találni a problémádra?
Remélem igen!
Üdvözlettel: anyez

[bahhama]

Szia Anyez
Erdekes dolgok derultek ki idokozben, a taxotere nevu kemoterapias szernek van olyan mellekhatasa, hogy tartos allopeciat (kopaszsagot) okoz, 3 %-ban. Ujabb kutatasok szerint 6,3  %-ban. A gyogyszertajekoztatoban benne van, azt a beteg nem latja, az orvosok pedig nem szolnak errol. A vilagon tobb szaz nonel van jelen ez a problema, szervezetten foglalkoznak is vele.
Van egy-ket kerdesem:
Te is kaptal Taxoteret? A papirjaidon rajta szerepel, megnezheted?
Hany eves vagy?
Hol kaptad a kezelest?
Udv
B

[Csutakanno]

Miután 2013. november elején a mellemből egy 2,5x3 cm-es primer daganat mellett 14 nyirokcsomót is eltávolítottak (közöttük 4-ben áttét volt), 2013. december elejétől 2014. november végéig 5 kemót kaptam, ami taxolt is tartalmazott. Utána 25 alkalommal sugárkezelést, majd további citosztatikum-kezelést 3 hetes szakaszokban napi 1500 mg xeloda kemény kapszula formájában. Ez a kezelés 6 hónappal ezelőtt befejezeződött. Jelenleg ösztrogén-gátló hormont (Anastrozol Pharmacenter 1 mg) szedek.
Nekem is szőrzet-növekedési problémáim vannak:
- 4-5 mm hosszú ritka szempillám nőtt
- a szemöldököm helyett (addig sem volt túl sűrű) néhány láthatatlan pihe
- 60 év feletti korom ellenére korábban igen sűrű, jó minőségű hajam volt, most azonban csak a tarkómon és a halántékomon nő ritka és vékony haj, a fejtetőmön néhány elszúrt pihe, míg a fejem búbján egy kb. 5 cm-es átmérőjű körben szinte semmi. Úgy nézek ki, mint egy kopaszodó férfi, illetve ha hátul hagyom kicsit megnőni, mint egy cirkuszi bohóc.
Bár a végtagjaimon nő a szőr, azt mondhatom, hogy szerencsére ott sem túl erős és a szemérem szőrzetem is kinőtt, a "csúcsdíszem" hiánya lelkileg nagyon megvisel. Ehhez hozzájárul, hogy az ösztrogén gátlás miatt szinte szünet nélkül dől rólam a víz, mintha a zuhany alatt állnék, amit a paróka viselése csak fokoz. Emiatt szinte már nem is járok emberek közé, mert számomra undorító ez a folyamatos izzadás, amit persze mindenki lát, különösen, hogy kénytelen vagyok folyamatosan törölgetni az arcomat, ha nem akarom, hogy a ruhám is elázzon.

Az onkológusom csak hümmög, a háziorvos csodálkozik. Fogalmam sincs, hogy milyen kilátásaim, reményeim vannak, hova fordulhatnék segítségért, vagy hogyan éljem meg egyáltalán ezt a helyzetet. Szívesen olvasnám, hogy hasonló helyzetben lévő sorstársaimnak hogyan sikerült megoldaniuk a problémát és az idő múlásával javult-e a helyzetük.