Szerző Téma: milyen a kezdődő és előrehaladott hererákÜdvözlök mindenkit  (Megtekintve 17886 alkalommal)

soká

  • Fórumtag
  • *
  • Hozzászólások: 149
Re:milyen a kezdődő és előrehaladott hererákÜdvözlök mindenkit
« Válasz #30 Dátum: 2012. 12 29. - 07:04:34 »
Szia Döme!

Ne haragudj, én maradnék a hererák fórumon belül, mert egészen biztos, hogy nem figyelem, mi történik a többiben.

Kicsit félreérthető voltam, mert a nagybetűs igazságot persze nem Tőled várom, inkább csak arra akartam utalni, hogy ha a betegséget minél inkább a pszichológia felől közelítjük meg és lelki magyarázatokkal szolgálunk, annál inkább csúszunk át a hiszem-nemhiszem tartományba. Szerintem nagyon ingoványos mező az, ahol a tetszetős és valós válaszokat kellene elválasztani egymástól.

Remélem nem érted félre, amikor vitatkozom veled, akkor nem a Te igazságodat akarom "csorbítani" csupán árnyalni szeretném a képet.

Szóval:

1. én egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy neked például hererákod van. Te miért vagy ebben olyan biztos? Ha az orvosok gyógymódját nem tartod elfogadhatónak, akkor a diagnózisukban miért hiszel feltétlenül? Én a helyedben azt is fenntartásokkal fogadnám. Ha pedig hinnék a szövettan igazságában, akkor kérnék egy biopsziát, hogy tényleg tisztábban lássunk. Ne legyen igazam, ráadásul nem jó pszichológiai módszer a részemről, de ha már a lelki okokat kutatom, akkor számomra könnyen elképzelhető az a szituáció, amiről tegnap már írtam is, miszerint Te "megajándékoztad" magadat egy betegség rémével, amit aztán önjutalmazás formájában ügyesen kordában is tartasz, kivívva ezzel az orvosok figyelmét, stb. A feszültséget fenntartod, mert a "betegség" nem múlt el, viszont alkalmat adsz magadnak az öngyógyításra, amitől jobb a kedved.
Bocsánat, ezt most nem azért írtam le, mert komolyan így gondolnám, viszont legalább annyira találom logikusnak, mint valami más lelki magyarázatot.

2. A rák lelki okait nem szeretném kétségbe vonni, sőt, én is meg vagyok győződve arról, hogy testi épségünknek alapfeltétele a lelki épségünk, de azért nem érdemes a kettőt szöges ellentétbe, illetve feltétlenül ok-okozati összefüggésbe hozni. Azért ne hagyd számításon kívül, hogy hererákot általában a fiatal férfiaknál diagnosztizálnak, hogy a tüdőrák okai között toronymagasan a dohányzás a fő ok, hogy a rákok jelentős része időskorban jelentkezik, stb. És milyen lelki tényezőket lehet felsorolni egy leukémiás csecsemő esetében, a hiroshimai megbetegedésekről nem is beszélve...

3. Vajon a családi halmozódások mögött mi rejlik? Magát a hererákot generáló génhibát örökli az ember, vagy azt a lelki "nyavalyát", ami kiváltja a hererákot?

4. Hazánkban évente sokan vetnek véget önkezüleg az életüknek. Talán nem kell nagyon bizonygatni, hogy az az ember, aki idáig eljut, elmondhatja magáról, hogy lelki problémái vannak, nem is akármilyenek. Ők miért nem rákban halnak meg? vagy rákban halnának meg, csak nem érik meg?

Ha magamból indulok ki, és a magam lelkizős alkatából, akkor cinizmus nélkül mondhatnám azt, hogy csoda, hogy csak 44 évesen ért utol a hererák. Már régen lehetett volna valami komoly bajom. És az emberek jelentős része éli úgy az életét, hogy meg- és feloldatlan problémái predesztinálják őt egy kiadós betegségre. Mégis találkozunk olyan huszonéves fiúval, akit villámcsapásként ér a hererák és cseppet sem érzi úgy, hogy "kiérdemelte" volna ezt lelki problémái okán. És szerintem nem csak azért, mert elnyomják a lelkükben rejtező problémákat.

Még valamit: a mi hererákunk kimondottan egy olyan terület, amin jól lehet "pszichológizálni". Mert egy nyelőcsőrák az nagyon prózai tud lenni, ellenben a hererák milyen jól összefüggésbe hozható például a szexuális életünkkel, ami ugyebár szorosan kötődik az ösztönvilágunkhoz, ami aztán izgalmas téma, hiszen az ösztöneink olyan terület, amit nehezen uralhatunk és talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy egy embert leginkább az ösztönein keresztül lehet megingatni.

Szóval, lelki ok gyanánt ezeregyet tudnék felsorolni, amivel "kiérdemeltem" a hererákot, most csak azért nem teszem, mert ez tényleg túl személyes lenne. És az a furcsa az egészben, hogy bár kimondottan önemésztő típus vagyok, aki magában tartja a nyavalyáit, mégis éppen a hererákot úgy élem meg, hogy ha ez egy intő jel a Gondviselő részéről, akkor a lehető legfinomabb (persze határozott) figyelmeztetés, hiszen: a hererák a legjobban gyógyítható rákok egyike, ráadásul nálam ez szeminóma, ami a legbarátságosabb szövettípusnak számít és éppen engem egy here elvesztése a legkevésbé sem visel meg férfiasságomban (44 évesen, négy gyerekkel, feleséggel körülöttem), komolyan mondom, százszor jobban sajnálnám bármelyik másik páros szervemet (vesémet, szememet, fülemet, tüdőmet, stb.)

Mindenkinek szüksége van lelki támaszra, magyarázatokra, hogy átlendüljön a hullámvölgyeken. Nagy kérdés, hogy ehhez VALÓS lelki gyógyszerekre van-e szükség, vagy megteszik lelki placebók?


1965. (2 hónap után fordultam orvoshoz) műtét:2009.08.  tiszta seminoma, Stádium:I/a, 3cm-es daganat. Terápia: választhattam: 2 kör adjuváns Carboplatin monoterápia (hajhullás nélkül)

Döme

  • Fórumtag
  • *
  • Hozzászólások: 22
Re:milyen a kezdődő és előrehaladott hererákÜdvözlök mindenkit
« Válasz #31 Dátum: 2012. 12 29. - 13:24:11 »
Szép napot Mindenkinek, szia Soká!

Jó sok mindent feldobtál, tartok attól, ha mindegyikre leírnám a saját gondolataimat, egy végtelenül terjengős hozzászólás születne... Úgyhogy próbálok szelektálni. Szerintem a lényegi kérdéseidet alább írtad le:

Karácsony után visszatérnék erre a témára, mert bennem is sok a kétség. Kétség, hogy van-e testi-lelki összefüggés, kétség, hogy érdemes-e választ adnunk a felvetődő kérdésekre, kétség, hogy a válaszunk igazi válasz-e? és, hogy igazi választ kell-e adnunk, vagy elég ha hiszünk a válaszunk "valódiságában".
Mindenkinek szüksége van lelki támaszra, magyarázatokra, hogy átlendüljön a hullámvölgyeken. Nagy kérdés, hogy ehhez VALÓS lelki gyógyszerekre van-e szükség, vagy megteszik lelki placebók?

 Azt hiszem, ha valakinél rákot diagnosztizálnak, az mindenképpen egy olyan helyzet, ahol maximálisan szüksége van valamiféle lelki támaszra, megnyugvásra. Ezt itt mindannyian átéltük, úgyhogy szerintem ez nem kérdés. Az viszont annál inkább, hogy mi legyen az, ami ezt a lelki megnyugvást biztosítani tudja?
 Feldobtad a placebó hasonlatot. Annak ugye az a tulajdonsága, hogy valós hatóanyagot nem tartalmaz, ezért csak lelki alapon hat. Épp ezért szerintem nincs értelme lelki placebóról beszélni, hiszen ami valós lelki megnyugvást okoz, az valós lelki gyógyszer, akkor is, ha "placebó".
 Az már más kérdés, hogy kinek mi tud ilyen lelki megnyugvással szolgálni? Nem egyformák a gondolkodási beállítottságaink, nem egyformák a tapasztalataink, nem egyformák a lelki sebeink sem... Úgyhogy itt már tényleg csak a saját meglátásaimat tudom megosztani, hiszen nem látunk bele egymás lelkébe.
 Mint már írtam, számomra egy bizonyos, hivatalosan elutasított, a rákkal kapcsolatban az addig megszokotthoz képest gyökeresen mást állító összefüggésrendszer hozta meg a tökéletes lelki ellazulást, amivel nem egészen egy évvel a heredaganatom felfedezése után ismerkedtem meg.
 (Ha most feltételezzük, hogy tudományos vizsgálatokkal egyszer csak hitelesen bebizonyítanák, hogy egy szó sem igaz ebből az összefüggésrendszerből, akkor utána már nevezhetnénk akár placebónak is. De erre azt hiszem, várnunk kell, mert úgy tűnik, a "tudomány felszentelt hatalmasságai" nem nagyon mutatkoznak hajlandónak ilyen vizsgálódásokra...)
 Addig viszont marad az a kérdés, hogy ez számomra miért tud lelki megnyugvással szolgálni, még mások számára miért nem? A dolog természetéből következik, hogy csak a kérdés első felére tudok válaszolni.
 Mindenek előtt azért, mert van benne logika, ami az egész rendszert átszövi, amiben valamennyi betegség benne foglaltatik! Ez éppen nem mondható el az orvostudomány hagyományos rendszeréről. A megvadult sejtek rosszindulatú "kalandozásainak" mítoszát hajlamos voltam már régóta a buta mese kategóriának tartani, noha ez korábban inkább ösztönös, mintsem tudatos volt.
 Másik, ami viszont az előzőekből fakad, hogy ezáltal a követendő eljárások is teljesen mások, a hagyományos kezelések megítélése pedig rendkívüli mértékben hajaz arra, amit én már gyerekkorom óta éreztem ezekkel kapcsolatban. Erről egyelőre ennyit...

Idézet
én egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy neked például hererákod van. Te miért vagy ebben olyan biztos? Ha az orvosok gyógymódját nem tartod elfogadhatónak, akkor a diagnózisukban miért hiszel feltétlenül? Én a helyedben azt is fenntartásokkal fogadnám. Ha pedig hinnék a szövettan igazságában, akkor kérnék egy biopsziát, hogy tényleg tisztábban lássunk
Válaszomat természetesen a már hivatkozott rendszerből vezetném le: Nem létezik rosszindulatú ill. jóindulatú daganat, csupán stádium kérdése, hogy a mintául vett szövetek a mikroszkóp alatt éppen azt a valamit mutatják-e, amit a hivatalos verzió rosszindulatúnak nevez, vagy pedig már azt, amit jóindulatúnak.
 Tehát nem tulajdonítok jelentőséget annak, hogy ráknak nevezem-e a saját daganatomat, vagy sem, ergó a biopsziának sem látom értelmét. Ha a rák szót használtam, csak azért tettem, hogy legyen közös terminológiánk...

Idézet
Ha magamból indulok ki, és a magam lelkizős alkatából, akkor cinizmus nélkül mondhatnám azt, hogy csoda, hogy csak 44 évesen ért utol a hererák. Már régen lehetett volna valami komoly bajom. És az emberek jelentős része éli úgy az életét, hogy meg- és feloldatlan problémái predesztinálják őt egy kiadós betegségre

Ez a rendszer konkrét összefüggéseket von a különböző lelki érzettartalmak, és a test különböző területein megjelenő elváltozások között. Tehát az, hogy valaki önemésztő, lelkizős alkat, még túl általános ahhoz, hogy hol és milyen elváltozásokat okozhatnának mindezek nála..? Vagy okoz-e egyáltalán? Mert azért nem minden lelki probléma jelenik meg testi szinten, ez a rendszer sem állítja ezt...

 A többi felvetésedre majd talán egyszer később... Már így is nagyon hosszúra sikeredett a válasz.

Üdv, és kellemes hétvégét!
Mielőtt reflexből falhoz állítanál, kérlek adj egy esélyt annak, hátha igazat mondok..!

soká

  • Fórumtag
  • *
  • Hozzászólások: 149
Re:milyen a kezdődő és előrehaladott hererákÜdvözlök mindenkit
« Válasz #32 Dátum: 2012. 12 30. - 02:21:00 »
Csak jelzem, hogy jobbnak láttam indítani egy "lelkizős" topikot, inkább ott folytassuk.

Ugyanakkor most újra átfutottam ezt a fórumot és az első hozzászólásod után Pimpa neked szegezte a kérdést, hogy nem vagy-e valamilyen alternatív gyógymód ügynök, amire nem válaszoltál egyértelműen. Nekem ez most nem jutott eszembe, csak azt érzékelem, hogy kerülgeted a forró kását és ködösen utalgatsz dolgokra, ami - szeretném jelezni - itt nagyon nem szokás. Vagy beszélsz őszintén vagy inkább ne mondj semmit.
Bocsánat a kemény szavaimért, de néhányszor már belefutottunk ilyen-olyan álcázott ügynökökbe, akikre nagyon nincs szükségünk! És most nem "hittérítőkről" beszélek, mert az kevésbé zavar, de azt inkább előre elmondom, hogy ha az derül ki, hogy az általad preferált "gyógymódnak" furcsa módon, "véletlenül"... van valamilyen anyagi vonzata, akkor inkább felejtsd el, hogy itt regisztráltál. Oké? És akkor innentől őszintén folytathatjuk.
1965. (2 hónap után fordultam orvoshoz) műtét:2009.08.  tiszta seminoma, Stádium:I/a, 3cm-es daganat. Terápia: választhattam: 2 kör adjuváns Carboplatin monoterápia (hajhullás nélkül)

Döme

  • Fórumtag
  • *
  • Hozzászólások: 22
Re:milyen a kezdődő és előrehaladott hererákÜdvözlök mindenkit
« Válasz #33 Dátum: 2012. 12 30. - 10:20:59 »
T. Soká!
Bevallom őszintén, kissé övön alulinak éreztem az alább idézett soraidat, amolyan "ha van rajta sapka, ha nincs.." kategóriának:
Idézet
Nekem ez most nem jutott eszembe, csak azt érzékelem, hogy kerülgeted a forró kását és ködösen utalgatsz dolgokra, ami - szeretném jelezni - itt nagyon nem szokás. Vagy beszélsz őszintén vagy inkább ne mondj semmit.
Éppen a Pimpa által hozzám intézett felszólítás nyomán kezdtem el visszaolvasni a fórumon, és azt találtam, ha kimondják az általam is hivatkozott összefüggésrendszer nevét, az már okot adhat a kimoderálásra, a kevésbé régen született ilyen hozzászólásokat kapásból ki is törölték!

Most egy kis hasonlattal élnék, bár ezt lehet, hogy Te találod övön alulinak, mindenesetre nekem sem a bántás a szándékom.
Háttérinfóként megemlítettél önmagaddal kapcsolatban egy világnézeti szálat. Kérdésem ehhez kapcsolódik: Biztos találkoztál már azzal a jelenséggel, amikor ateistáknak próbáltál beszélni Istenről, mire ők a papság és az úgynevezett egyház tevékenységeinek árnyoldalával hárítottak. Igaz?
Kevés híján Rád sütötték, hogy azért beszélsz nekik Istenről, hogy az egyház minél több embertől beszedhesse az egyházi adót, amiből aztán a papok marha jól élnek! Így van?

Feltételezem, hogy a hasonlatom eléggé érthető, ezért visszakanyarodnék a jelen témához: Jómagam mind a mai napig egyetlen fillért sem költöttem azzal az összefüggésrendszerrel kapcsolatban, amire hivatkoztam, és nem is tudom, fogok-e valaha is? Számomra mégis elhozta a lelki megkönnyebbülést! Ahogy 'azon a másik fórumon' is írtam, ezidáig minden infóm a netről származik, amiért kizárólag az internet előfizetés díjával tartoztam az internet szolgáltatójának.

Amiért itt szólni merészeltem, talán már Te is voltál hasonló helyzetben, az az, hogy amikor nagy bajban voltam, valami nagyon jó dolog történt velem, amit szerettem volna megosztani másokkal, mert úgy gondoltam, talán ezáltal a hasonló helyzetben lévő emberek közül néhányan megláthatják a fényt az alagút végén!

És még valami! Azt írtad, Te csak most olvasgattál vissza a fórumon.
Jómagam éppen Pimpa felszólításának köszönhetően megleltem azt a régi párbeszédet, amikor végül János fejéhez vágták/vágtátok, hogy ne má' egészségesen ossza az észt a betegeknek, mert ez nulla empátiáról tesz tanúságot!
Erre bátorkodtam utóbb megszólalni én, mivel diagnózis tekintetében sorstársak vagyunk!

Akkor most dötsétek el, őszinte vagyok, vagy sem? Ha úgy találjátok, hogy nem, már el is dugultam..!

Üdv, és BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK!
Mielőtt reflexből falhoz állítanál, kérlek adj egy esélyt annak, hátha igazat mondok..!

soká

  • Fórumtag
  • *
  • Hozzászólások: 149
Re:milyen a kezdődő és előrehaladott hererákÜdvözlök mindenkit
« Válasz #34 Dátum: 2012. 12 30. - 15:47:40 »
Bocsánat, ez most itt off lesz, de nem akarom privátban folytatni, pontosabban folytathatjuk privátban is, de a szálat itt lezárnám a magam részéről.

Kedves Döme!

Bocsánat, ha nyers voltam, próbáld meg úgy értelmezni, hogy a bennem hirtelen felmerült kétely olyan, amit ha nem a te inged, ne vedd magadra! Azzal, hogy az aláírásodba te magad belefoglaltad a "falhoz állítást" az bizony sokértelmű dolog... de ez mellékszál.
Elöljáróban, az én memóriám egy része lehet, hogy a bal herémben volt, mert elég feledékeny vagyok :) tehát még arra sem emlékszem tökéletesen, amit én írtam, ezért is próbálok őszinte és következetes lenni, különben hamar önellentmondásba kerülök.
Szóval tegnap annyi történt, hogy beleolvastam ennek a fórumnak az elejébe, és Pimpa ezen mondata szúrt szemet:

" De ugye nem GNM vagy amit te forgalmazol? Ha igen, kérlek ne is folytasd volt már itt több vita ilyesmiből."

Én hirtelen azt sem tudom, mi az a GNM, csak azt tudom, hogy néha-néha regisztrálnak itt a fórumban olyan emberek, akiknek soha nem volt hererákjuk, viszont - általában anyagi indíttatásból - reklámozni kezdenek alternatív gyógymódokat. Ha jól emlékszem, ez leginkább valamilyen szájon át szedhető "csodaszer" volt és nem valamilyen hit, filozófia, életmódreform, stb. Engem személy szerint három dolog zavar igazán:
1. aki anyagi előnyök miatt "reklámoz" itt olyan pénzért kapható "holmikat", amiknek semmilyen tudományosan igazolható előnyük sincs
2. aki -valamilyen előnyök miatt - tudatosan hazugságokat terjeszt
3. aki a maga "szent meggyőződését" nagyon tolakodóan hirdeti.

Ide kívánkozik a kérdésed, melyben a harmadik pontot magamra is vonatkoztathatom:
Biztos találkoztál már azzal a jelenséggel, amikor ateistáknak próbáltál beszélni Istenről, mire ők a papság és az úgynevezett egyház tevékenységeinek árnyoldalával hárítottak. Igaz?

A rövid válasz: igen. A hosszabb: nem szoktam Istenről beszélni ateistáknak, mert: 1. nem érzem magam alkalmasnak erre a feladatra 2. és ez a fő ok: nem esik nehezemre ateistának lenni, így tudom, nincs annál nagyobb botorság, mint egy nem hívő embert arról győzködni, hogy "de van Isten!" A dolog nem így működik. Számomra nem az a meggyőző, aki sokat beszél istenről, hanem aki - most leegyszerűsítem a dolgot - szimpatikusan él. Az én véleményem szerint először emberségből kell "vizsgázni", utána jöhet a világnézet. A hívőséget és a felekezeti hovatartozást pedig érdemes külön kezelni.
Az tehát, hogy én tegnap jeleztem a "világnézeti irányultságomat", az nem több bemutatkozásnál, hátha érthetőbb lesz mások számára a mondandóm. (persze nincs így, de ennek bonyolult okai vannak...) s nem azért mondtam, mert ezzel bárkit is rá szeretnék beszélni a "hívőségre". Vagy, hogy a hívők felsőbbrendűségét érzékeltessem.

Csak a magam nevében nyilatkozhatok: én - az egymás álláspontjának megismeréséig, megértéséig - mindenkivel szívesen elbeszélgetek mindenféle gondolatmenetről úgy, hogy ne kelljen rébuszokban beszélgetni, félve a moderációtól. Bár nem ismerem a honlap gazdáját és a moderációs alapelveit, de nem emlékszem, hogy olyan moderálással találkoztam volna, ami a magam plurális elképzeléseit sértette volna.

Miután ennek a topiknak nem témája az eszmecserénk (éppen ezért azt sem bánnám, ha kimoderálnák, vagy áthelyeznék), javaslom folytassuk a tegnap nyitott új helyen.

1965. (2 hónap után fordultam orvoshoz) műtét:2009.08.  tiszta seminoma, Stádium:I/a, 3cm-es daganat. Terápia: választhattam: 2 kör adjuváns Carboplatin monoterápia (hajhullás nélkül)

Epiphonia

  • Vendég
Re:milyen a kezdődő és előrehaladott hererákÜdvözlök mindenkit
« Válasz #35 Dátum: 2012. 12 31. - 12:36:06 »
Sziasztok!!!

3 nappal ezelőtt szeretkeztem a párommal,és az aktus után éreztem,hogy a jobb herém enyhén fájt.másnap enyhén megduzzadt és tapintásra kicsit fájt.tegnap észrevettem,hogy a herém alján,egy borsó nagyságú" daganat keletkezett,ami tapintásra kicsit,gyengébb nyomásra eléggé fájt.Ez eddig biztosan nem volt ott mert pár naponta mindig megvizsgáltam magam,és ez még tegnapelőtt sem volt ott,ez biztos.Lehetséges,hogy megerőltettem?mert mostanában elég aktív nemi életet éltem,és éreztem az utóbbi napokban,hogy besokaltam...vagy esetleg ilyen gyorsan kialakult volna egy daganatos betegség?kérlek írjátok le az észrevételeiteket a leirtak alapján.25 éves vagyok,és amiket olvastam,minden jel arra utal,hogy hererákom van.Biztos,hogy orvoshoz fordulok egy pár napon belül,ha a duzzanat nem múlik el...Csak talán az nyugtat,hogy ezt egy napja jött ki rajtam,szóval nem hiszem,hogy egy akkora daganat ennyi idő alatt csak ugy kialakulna ott lent...létezik ilyen????Nagyon aggódok....

soká

  • Fórumtag
  • *
  • Hozzászólások: 149
Re:milyen a kezdődő és előrehaladott hererákÜdvözlök mindenkit
« Válasz #36 Dátum: 2013. 01 02. - 16:31:27 »
Epiphonia,
legyen bátorságod elmenni urológushoz és neki elmondani, megmutatni a problémádat. Ismeretlen laikusok szerinted "bemondás" alapján tudnak neked tuti diagnózist mondani? Elhinnéd nekem, hogy:-  Ó, hát semmi bajod, csak így tovább! Hm?
Aki nagyon aggódik, az ne legyen szemérmes. Legalább rájössz, hogy az urológus "bácsi" látott már a Te szerszámodnál különbet is. :)
És légy szíves, számolj be nekünk az eredményről!
1965. (2 hónap után fordultam orvoshoz) műtét:2009.08.  tiszta seminoma, Stádium:I/a, 3cm-es daganat. Terápia: választhattam: 2 kör adjuváns Carboplatin monoterápia (hajhullás nélkül)