Szerző Téma: Mellrák  (Megtekintve 73828 alkalommal)

Veronika

  • Vendég
Mellrák
« Dátum: 2006. 03 31. - 23:06:53 »
Örülök ennek az uj fórumnak,remélem sikeres lesz!
Az én történetem röviden:2003-ban vettam észre magamon a csomót a bal mellemben.Két hét mulva megműtöttek(in situ carcinoma).Ezután kezdődőtt a hibáim sorozata,mert az ember ilyenkor kétségbe esik,ahelyett,hogy szép nyugodtan átgondolná a helyzetet.
Elmentem az OOI-be és kértem egy onkólogust.Az vissza küldött még egy műtétre(sentinel nyirokcsomó).
Aztán elrendeltek 4 kemot és 25 sugarat.Na itt hibáztam nagyot!
2004 novemberében ujra műtötek,de ekkor már terhes voltam a kislányommal,aki most 8 hónapos.
Itt még nem ért véget a kálváriám.
A saját kezdeményezésemre kértem a háziorvostól egy vérvételt,ahol a fehérvérsejt nagyon magas volt(53 ezer).
Eredmény:LEUKÉMIA!
Az orvosok szóban elismerik,hogy ez a kemoterápiának a hatása.De ezt akkor,ott nem közlik a beteggel.
Én most itt tartok,de ezzel még biztos nincs vége a történetenek.
Sajnos sokan, pár év tünet mentesség után azt hiszik meggyógyultak és ezzel nagy hibát követnek el.
Mindig figyelni kell!A mellrák ráadásul még 20 év mulva is elöjöhet!
De ez a betegség nem csak rosszat hozott!Megtanítja az embert sok szépre is.
Például,hogy mennyi szép dolog van a földön és,hogy minden nap amit a szeretteinkel tölthetünk AJÁNDÉK!
Sok szép napot kívánok mindenkinek!

maxpecs

  • Vendég
Re: Mellrák
« Válasz #1 Dátum: 2006. 04 01. - 07:38:54 »
Kedves Veronika!

Gondolom olvastad a történetem az "Általánosságban a rákról" topikban, ahol szándékosan "Légy pozitív-mosolyogj" című témát indítottam. Gondolom, ezért is írtad le Te is a történeted.
Örülök, hogy nem keseregsz, és örülsz a Szeretteidnek, ez nagyon fontos.
 
Én se mondom, hogy meggyógyultam. Tünetmentes vagyok "rák ügyben is és sclerosis multiplex ügyben" is, és ennek nagyon tudok örülni, és ez már fél gyógyulás! Hétfőn elsz két hete, hogy az utolsó kemót kaptam, és szerencsére a tumor marker vérvizsgálatom is negatív, és a fehérvérsejt számom is visszaállt a normálisra, ami nem semmi ahhoz képest, hogy előtte a sok +++ jellel ki tudtam volna tapétázni a lakást. Érzem is, mert megerősödtem.

Már csak hízni kell, és megvárni, hogy kinőjön a hajam. Végre pár napja elkezdett nőni :))) Na kellett ez nekem, most mehetek borotválkozni is, mert ugyebár ha nő, akkor mindenhol nő...

Rengeteg levelet kaptam, ezekre most válaszolgatok. Sokan kérdeznek a tablettáról, amit szedek, meg hogy hogy hogy ennyire jól vagyok. Én meg mesélek, aki megadja a számát, felhívom, és már jobb a napom, ha tudtam segíteni azzal hogy egymást meghallgattuk.
 
De most van ennél fontosabb:
Most végre süt a nap, és megyünk párommal sétálni, aki teheti, annak üzenem: irány a friss levegő!
Szép hétvégét mindenkinek!!!

Max
max@angolkorona.hu

Mónika

  • Vendég
Életem és a rák
« Válasz #2 Dátum: 2006. 04 01. - 16:52:24 »
Hát sajnos az én történetem olyannyira hosszú , hogy azt most jelenleg egy kézírat formájában 308 oldalon keresztül már leírtam , napló formájában .
Mindenesetre a közel három éves " együttélésem " a rákkal eléggé sajátságos , és nem mindennapi .

Az én kálváriám egy 8 mm - es csomóval kezdődött a jobb mellemben 2003 - ban . Mire komolyan vettek az orvosok és végre elvégeztek egy átfogó , mindenre kiterjedő kivizsgálást , addigra az elváltozás az emlőmben  1,5 cm - es lett .
Hatalmas csatát vívtam az egészségügyi személyzettel az igazamért , mert nem vagyok laikus a kérdésben . A koromra való hivatkozással : mondván ilyen fiatal korban nincs emlőrák ( 33 éves voltam ekkor ) , halogatták a számomra oly fontos vizsgálatok elvégzését .
Ahány alkalommal  csak visszamentem az akkori orvosomhoz , mindannyiszor " csak " cysta jelenlétét írta le eredményként .
Még akkor is , amikor a csomó a mellemben már jelentősen megnövekedett.
Cytológiai minta levételét kértem finoman , de sajnos hiába.
Mindaddig amíg Budapesten meg nem találtam azt a doktornőt aki a mai napig is szorosan figyelemmel kíséri állapotomat .
Õ volt az aki azonnal elvégezte nálam a mammographias és ultrahangos vizsgálatot.
Levette a cytologiai mintát , ( előtte egy héttel ezt nem tartották fontosnak ) amely során kiderült , hogy rákos vagyok .
Nos innentől kezdődött csak el igazán az én kálváriám. Öt alkalommal operáltak , mert a kezelések nem voltak hatásosak. Hol itt ,hol ott , felütötte fejét a daganatsejt .
A jobb emlőmet eltávolították , amelyet én magam kértem a második kiújulás után .
26 kemoterápiás kezelésen vagyok jelenleg túl . Ezen pillanatban is gyógykezelésre várakozok , de egyenlőre pihentetik a szervezetemet .

Diagnózisom nem a legkedvezőbb , de bízom benne , hogy megtaláljuk az orvosaimmal együtt a megfelelő megoldást a problémámra .

Dg : Ductalis invaziv carcinoma GRADE III. HER2 +++ poz. Hormonreceptor neg.

Szeretnék az írásomból néhány nem mindennapi történetet leírni azok számára , akik úgy érzik szükséges valahonnan erőt meríteniük betegségük leküzdéséhez .

Valamint bármikor állok szívesen rendelkezésére bárkinek , ha úgy érzi elvesztette lába alól a talajt. Mert sajnos rengeteg tapasztalatot szereztem ezen betegséggel kapcsolatosan , és mivel diplomás nővéri végzettségem van , így valamivel nagyobb rálátásom adódik ezen betegségre , mint a laikus embereknek .
Sajnos tapasztalataim szerint a rákbetegek nem kapnak megfelelő felvilágosítást , magyarázatot , állapotukkal , diagnozisukkal , szövettani eredmményeikkel kapcsolatosan .
Hiszen az emberek többsége nem mer kérdezni . De talán nem véletlenül ! Gondolom ebben a kérdésben sokan egyetértenek velem .


Idézet a kézíratból : 2004. augusztus 02 első operáció :

Végre megtaláltam azt az intézményt , ORVOST , EMBERT akire rámerem bízni az ÉLETEM !
Operáció előtt állok és mint Nő , aki mindig is imádott Nő lenni , nagy - nagy előkészülettel kezdtem magam előkészíteni a nagy útra . Ekkor még fogalmam sem volt , hogy a műtét végére marad - e a mellem , vagy nem .
Kifejezetten nagy hangsúlyt fektettem a külsőmre , így a műtét előtt.
Mert ha már a belsőmben elindult valami olyan folyamat , amely rombolni próbálja a szervezetemet , akkor legalább a kinézetem legyen tökéletes.
Hogyan mehetnék sebész kés alá úgy , hogy egy picike smink nincs rajtam ?  Kötelezőnek éreztem a legjobb formámat mutatni.
Főleg a számat szeretem rózsaszínű árnyalattal hangsúlyozni , mert az olyan dögös.
A napbarnított bőrömhöz pedig igazán jól áll ez a szín . Neeem , most egyáltalán nem vagyok beképzelt . Na , jó - jó egy kicsit .
Hogyan nézne ki az is , ha egy kiadós tusolás után nem fújnám be magam kedvenc parfümömmel ?
Elvégre számomra nem mindegy , hogy mély altatás közben , mialatt a kutyát sem érdekli a sminkem és a parfümöm  ( kizárólag engem ) csak arra a bizonyos rákos testrészemre koncentrál mindenki , hogyan nézek ki , milyen az illatom .
A forgatókönyvnek mégis tökéletesnek kell lennie !
Döbbenjen már meg mindenki : nahát , ahhoz képest , hogy rákos milyen jól néz ki !
Mert sajnos az emberek többsége , egy ilyen betegségben szenvedő embert már a diagnózis kimondásának pillanatában temetni kezd. Így hát megpróbálom megőrizni a Nőiességemet , az Életkedvemet , na és persze a Humoromat.
Na meg a beteghordó  fiú aki olyan jóképű , sem mindegy hogyan lát , hogyan visz keresztül a folyosón a műtőig .
Elkezdődött az előkészítésem , miközben a szobámba belátogató orvosok , nővérek elismerő bókjaival szívtam teli a lelkem.
Folyt az infúzió , a karom őrületesen zsibbadt , mintha egy ólomnehezéket raktak volna rá .
Már nem volt szabad innom , ezért úgy éreztem magam mint egy sivatagban eltévedt vándor a szomjúságtól.
Legszívesebben egy nagy korsó hűs limonádét gurítottam volna le magamba .
Bejött hozzám az altató orvosom. Rendkívül szimpatikus férfinek éreztem. Na persze kizárólag csak mint orvost !
Sokat beszélgettünk és láttam szemében a mély együttérzést.
Tudom , hogy lelke legmélyén nagyon sajnált engem. Pedig én utálom ha sajnálnak , mert ezek mind - mind negatív érzések . Negatív gondolatokat pedig nem szeretnék magamba engedni .
Még is meghatott , hogy a férfi doktor urak milyen mély empátiával rendelkeznek egy ilyen betegséggel küzdő nővel szemben.
Meglátásom szerint Õ sokkal inkább izgult értem , mint én magamért .
Hurrá befolyt az infúzió ! Lekellett meztelenre vetkőznöm , és egy igazán szexi , hátul gombolós hálóinget adtak rám .
Nagyon zavart a bugyim hiánya . Te jó ég , hogyan nézek én ki ! Adjátok már vissza a bugyimat ! Legszívesebben ezt üvöltöttem volna .
Egyszerűen nem tudtam magam a bugyi témán túltenni , mert akkor és ott ez volt a legnagyobb problémám .
Mit foglalkoztam én már a melleimmel , hiszen " sokkal komolyabb problémám volt a csipkés fehérneműm ".

Folyt. köv. :mrgreen:  

Sok Puszi Mindenkinek : Mónika ( A házipatika fórumon mint : Vigasz )

E - mail címem : nadasdi.monika@vnet.hu
Ha valaki írni szeretne nekem .

Mónika

  • Vendég
Angyalok
« Válasz #3 Dátum: 2006. 04 01. - 17:03:18 »


Gyógyító Angyalokat kívánok Mindenkinek ! Nem csak az emlőrákos betegséggel küzdők részére !

Emlékeznünk kell arra , hogy nem Mi vagyunk
Az egyetlenek , akik úgy érezzük , zsákutcába jutottunk .
Ahogyan a papírsárkány is csak magasabbra emelkedik
Az erős szélben , úgy kell a legnagyobb megpróbáltatásoknak is
Megedzenie akaratunkat . Ahogyan előttünk sok ezren szembenéztek
És felülemelkedtek rajta , ugyanúgy nekünk is sikerülhet.


                                       ( Dr. R. Brasch )

manyi

  • Vendég
Mellrák
« Válasz #4 Dátum: 2006. 04 03. - 09:24:57 »
Rákos beteg vagyok ,harcomat, a küzdelmemet szeretném a honlapomon bemutatni Milyen utat választottam a gyógyulásomhoz. A családom és barátokon kívül kik segítettek. Melyik Alapítvány volt az,ahol közösségre leltem. Milyen táplálkozási útmutatót kaptam,ennek receptjeit mutatom be, a menü receptek rovatában A képzőművészeti hobbi során készült "alkotások" szerepe a gyógyulásomban.
A kezdeti lépések láthatók a "Hobbi munkáim" menüpontban.Szeretnék másokon is segíteni azzal, hogy mindezt
elmondom,bemutatom.
manyi

intuicioni

  • Vendég
Mellrák
« Válasz #5 Dátum: 2006. 04 03. - 16:39:39 »
Kedves Mónika!
Olvastam leveleidet  és küzdelmed a mellrákkal.
Megdöbbentem!
Arra kérlek hogy a táplálkozásodon változtassál. Semmiféle vegyi anyaggal kezelt élelmiszer, tartósitószert tartalmazó élelmiszert ne egyél,
ezenkivül igen fontos sok nyers gyümölcs és zöldésg fogyasztása, valamit heti 4-5 doboz készen kapható friss biocsira fogyasztása.
Ezenkivül fontos hogy milyen vizet iszol, mert a csapviz nem tiszta.
A legjobb a forrásviz vagy a p-viz. Ma már igen sok helyen lehet kapni.
Emellett javaslom neked a minden reggel éhgyomorra a búzafű levélenek fogyasztását. Ez egy igen fontos mert a sejtekben lerakodott méreganyagot űriti ki a szervezetből. A méregtelenités ideje alatt lehet hogy a búzafűlé szaga nehezen viselhető lesz számodra de ez csak azt fogja tükrözni hogy a véráramba igen sok méreganyag van.
A buzafű tartalmaz klorofilt de ezen kivül a sejtek oxigénellátást is segiti. tudvalevő hogy a rákos sejtek oxigénhiányosak, ha a sejtek oxigénellátása javul, akkor a gyulladásos folyamatok megszüntetésében nagyon nagy szerepe van a búzafűnek, amelyet egyébként az élet mannája is.
Sok szeretettel:intu

Mónika

  • Vendég
Mellrák
« Válasz #6 Dátum: 2006. 04 04. - 09:21:18 »


Kívánok Mindenkinek aki ezen fórumot olvassa , de FÕKÉNT AZOKNAK AKIK MEGVÍVTÁK , VAGY JELENLEG HARCOLNAK RÁKBETEGSÉGÜKKEL , egy ilyen megnyugtató lelki békét amelyet a kép is sugároz önmagából , valamint jó közérzetet , tünetmentességet , CSODÁLATOS EREDMÉNYEKET  és szép napot !
Annak ellenére is  , hogy esik az eső és egy kissé szürkébbé válik minden a természetben .  :wink:  :D

Sok Puszi : Mónika

sevice

  • Vendég
Mellrák
« Válasz #7 Dátum: 2006. 04 04. - 10:08:02 »
Kedves  Mónika!
Örülök, hogy újra hallok Rólad. Talán emlékszel is rám (azonos város, a gyülekezet, stb), kb. egyidőben kezdődött a betegségünk, én is nehezen jutottam a megfelelő gyógymódokhoz, nem is itthon. Az én sorsom annyiban tér el, hogy nálam befejeződött az orvosi kezelés, gyakorlatilag elfogyott az eszköz. Valami olyan kemoterápia lett volna még, ami már az onkológus szerint is több mellékhatással járt volna, mint amennyit esetleg használhatna. Így aztán felszabadulva a tortúrás kezelések alól, most mát "csak" az öngyógyítás maradt nekem, de annak aztán olyan rengeteg aszköze van, hogy egyáltalán nem vagyok elkeseredve. Mióta így gyógyítom magamat már híztam három kilót, kinőtt a hajam, nincsenek fájdalmaim, teljes életet élek.
Szóval ez is egy út, nem én választottam, így adódott, de szerintem ez is vezethet a gyógyuláshoz.
Neked is minden jót kívánok:
                                               Éva

lyn

  • Vendég
Mellrák
« Válasz #8 Dátum: 2006. 04 05. - 10:17:10 »
Nekem is 33 éves koromban kezdődött a mellrák, és most 3 éve küzdök ellene. Azota folyamatosan kapok kemoterápiát, mert tüdőáttétem is van ami nem műthető. Ha abbahagyjuk a kezelést sajnos rögtön nőni kezdenek a tüdőáttétek. Már elég fáradt vagyok testileg és lelkileg is.

Veronika

  • Vendég
Mellrák
« Válasz #9 Dátum: 2006. 04 07. - 21:07:29 »
Kedves lyn!

Szeretnék többet vagy bővebben megtudni a betegségedről!
Ha leírnád azt megköszönném.
Addig is kitartást és sok erőt kívánok a folytatáshoz!!!
Muszáj folytatni és kitartani!
Előre is köszönöm!

        Veronika

lyn

  • Vendég
Mellrák
« Válasz #10 Dátum: 2006. 04 08. - 06:25:49 »
Szép napot mindenkinek !


Nekem 33 évesen (már 3 éve) lett GYULLADÁSOS MELLRÁKOM. Megműtöttek, sugaraztak, kemoztak. A 8. kemo után bőráttétem lett, akkor ujra sugarat és 8 kemot kaptam. A következő negyedéves kontrollon a tüdőáttétem -ez volt a kezdetektől- elkezdett nővekedni ami miatt most januártól megint kemot kapok!!! Akinek van vmi tapasztalata a gyulladásos mellrákkal kapcsolatban kérem irjon ! Ez az a mellrák fajta  nem mutatható ki mammográfiával, gyorsan terjed, nagyon agressziv!

Macimarian

  • Vendég
Mellrák
« Válasz #11 Dátum: 2006. 04 11. - 10:45:35 »

Kedves Fórumozó Társak!

Aki olvasta a 2006. január 25-i Blikk Nők újságot, annak nem lesz újdonság az én történetem, aki viszont nem az most itt elolvashatja.
Én 2005. márciusában kezdtem a küzdelmemet a rákkal. Mikor észrevettem a mellemben a csomót nagyon megijedtem. Április 1-jén már túl voltam a mammográfiás, az ultrahang és a citológiai vizsgálaton. Tudtam, hogy valami nem stimmel, hogy ennyiféle vizsálat kell. Igazam lett. A doktornő közölte velem, hogy sajnos ez egy 3-3,5 cm daganat. Előbb kemoterápiára lesz szükség, hogy csökkentsék a méretét, aztán jöhet a műtét, majd utána pedig sugárkezelés. Azt mondta, mindenképpen emlőmegtartó műtét lesz.
Május 19-én kezdtem el a kemoterápiás kezelést. Az első kettőt elég jól tűrtem, egyszer sem lettem rosszul, bár a hajam csomókban kezdett el hullani. Úgy döntöttünk a családdal lenyíratjuk, hogy ne legyen vele tele a lakás. Érdekes módon lelkileg nem viselt meg, hogy kopasz vagyok, egyszerűen csak vettem bár divatos kendőt.
A harmadik kezelés az már maga volt a borzalom. Este felé elkezdtem hányni, kezem-lábam remegett. Még életemben nem éreztem magam olyan rosszul mint akkor. Nagyon megijedtem, szinte már halálfélelmem volt. Még az ügyeletes orvost is ki kellett hívni, aki nem sok mindent tudott velem csinálni, adott injekciót, aztán nagy nehezen el tudtam aludni. Még utána vagy 5 napig hányingerem volt. Ez volt az utolsó kezelés a műtét előtt. A daganat kb. 1 cm. csökkent, mehettem a műtétre. Még műtét előtt csináltatnom kellett egy MRI-t, hogy le kell-e venni a mellem vagy nem. Hát le kellett.  Még mindig túl nagy volt a daganat, a mellem pedig kicsi. Jobb lett volna fordítva, de hát ez nem kívánságműsor. Amikor a sebész közölte, hogy mi a helyzet teljesen magam alá kerültem. Féltem a férjem reakciójától, láttam mekkorákat pislogott amíg a sebész beszélt.  Ám a végén nagyon józanul csak annyit mondott, a mellemet lehet pótolni, de az életemet viszont nem, és ő ezután is ugyanúgy fog szeretni, mint eddig.
És ez a mondata nekem mindennél többet jelentett. Tudtam mellettem lesz és nem fogja érdekelni, hogy csak egy mellem van. A fiam is azt mondta, anyu, mi így szeretünk, most az a fontos, hogy meggyógyulj. És milyen igazuk volt.
Persze azért jól kibőgtem magam, mert azért egy nőnek igencsak nehéz megemészteni, hogy innentől kezdve egy cicivel kell élnie.
A műtét rendben lezajlott, semmi komplikáció nem volt. Utána sem éreztem magam rosszul, sőt a körülményekhez képest kifejezetten jól éreztem magam.
Aztán következett még 3 kemo. Borzasztó volt, de kibírtam. Sajnos már pszichés alapon is rám jött a hányás. Még be sem kötötték az infúziót már akkor hánytam. De most már vége.
Már november óta ismét dolgozom, és nagyon jól érzem magam.
Most a hormonkezelésnél tartok és egyenlőre minden leletem negatív. (Ja és HER 2 pozitív vagyok, grade II.) Remélem még sokáig így is marad.
Tudom szerencsés vagyok, hiszen mindenben számíthatok a családomra. De azt hiszem az is segített, hogy nem fogtam fel tragikusan a dolgokat. Ez alatt az 1 év alatt úgyanúgy éltem, mint azelőtt, nem gubóztam be és senki előtt nem titkoltam a betegségemet. Ugyanúgy eljártunk üdülni és bulizni is a barátokkal.
Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy meghalhatok. Mindig az lebegett előttem, hogy meggyógyulok. Ha az ember beszél az érzelmeiről és a betegségéről, az már fél gyógyulás. Én szerencsére képes voltam erre.

Hát ha nem is röviden de ennyi az én történetem, és kívánom mindenkinek, hogy meggyógyuljon.

Puszi mindenkinek: Macimarian

Bocsi, hogy ilyen sokat írtam. :D

Mónika

  • Vendég
Mellrák
« Válasz #12 Dátum: 2006. 04 12. - 11:02:51 »



Hát ismételten itt vagyok !  :D  Igaz , hogy újbóli kemoterápiás kezelésekre járok , de pozitívan állok a dolgaimhoz . Ez a fránya HER2 valami miatt nagyon ragaszkodik hozzám . Mindenesetre nem tartom ellenségemnek , csak próbálom barátságban elengedni őt. Hiszen valamilyen mély fájdalmat rejthet még belül a lelkem , amelyet most egy csodálatos onkopszihológussal próbálunk feloldani ! Most minden héten kezeléseket fogok kapni összesen 16 db - ot . HERCEPTIN + TAXOL . Ezáltal összesen a három év alatt 40 kemót veszek fel . Ahhoz képest elég jól nézek ki , senki nem mondaná meg rólam , és ennek így is kell  lennie . NEM ÉRDEKEL  CSAK ÉLJEK , MERT IMÁDOM AZ ÉLETET ! Imádom az esőt , a napsütést , a madarak csicsergését , a tavaszt , és azt , hogy Nő vagyok ! Csodálatos érzés , hogy így is Nőnek tekintenek , és csodálatos a lelkemnek , hogy másokon segíthetek , ha megkérnek rá ! Távoli áttétem Istennek hála nincs . Ez egy úgy nevezett lokoregionális ( helyi ) kiújulás , amelyeket 3 - 4 mm -es nagyságban általában az Õrangyalaim sugallata által felfedezek , megérzek a lelkemben . Ezért még előny is , hogy Eü. dolgozó vagyok , na de persze néha hátrány is , mert szegény orvosokat az őrületbe kergetem , mivel  a legkisebb nyirokcsomót is kitapintom magamon .  :wink:  :?  :D
Szóval egyenlőre itt tartok .
Kívánok Mindannyiótoknak az általam küldött Angyal segítségével hosszútávú tünetmentességet , jó közérzetet , szeretet és hosszú - hosszú ÉLETET !!!


Sok - sok baráti ölelés Mindenkinek : Mónika

Macimarian

  • Vendég
Mellrák
« Válasz #13 Dátum: 2006. 04 13. - 07:42:25 »
Kedves Fórumozó Társaim!
Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepket kívánok,és sok-sok tünetmentes évet, és gyógyulást, és kitartást és boldogságot, meg mindent amit akartok.

Üdvözlettel: Macimarian

Mónika

  • Vendég
Húsvét
« Válasz #14 Dátum: 2006. 04 13. - 16:07:11 »



KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES FÓRUMOZÓNAK !

Legyetek Vidámak , Boldogok , Jó étvágyúak , és ami a legfontosabb , TÜNETMENTESEK !!!  :D  :wink:



Mónika